István király, a szent és műve

in English

A magyar olvasónak talán ismerősnek csengő cím Győrffy György munkáját idézi. Ennek az írásnak a célja azonban nem a könyv tömörített ismertetése, hanem a magyarok "Szent" I. István királyának munkáját a hivatalos és általános felfogástól és beidegződéstől függetlenül megvizsgálni.

Ki ne ismerné a magyarok első, országalapító királyának munkáját? Ő térítette át a pogány magyarságot, szalonképes, a nyugat (európa) számára elfogadható nemzetté, felvetetve velük a kereszténységet. Ő alkotta meg a korábbi nomád-pogány-barbár államszerűséget leváltva a normális államszervezetet az országban. Megszelídítette az Európát addig vad hordákban végigpusztító, portyázó magyar seregeket.
Ő ajánlotta fel az országot Szűz Mária oltalmába, amellyel véglegesen megpecsételte, ország-világ számára egyértelművé tette az ország római-katolikus egyház melletti elkötelezettségét. Ki ne ismerné bölcs szavait leendő utódjához, fiához Imréhez, amely gyakorlatilag a keresztény kultúrkör második alkotmányának is tekinthető. Ebben csak Izland előzte meg a magyarokat 753-ban.
Mindez természetesen sok-sok harc és áldozat révén jöhetett csak létre. A régi pogány érzelmű emberek és vezetők nem adták egykönnyen magukat. A lázadó vezérek súlyosan megfizettek lázadásukért, felnélgyeltettek, megvakíttattak, megcsonkíttatak, lefejeztettek. Végül azonban megérte a sok erőfeszítést, sikerült az országot euro-, vagyis germano-konformmá tenni.

Valóban, István (eredeti nevén Vajk) volt az első magyar király, aki már teljes mértékben a nyugati (európai) római-katolikus értékrend szerint élt. Ebben nevelkedett, ez adta meg neki az alapvető értékrendet, mely abban az időben épp a német nagyhatalmi törekvések egyik kulcskérdése is volt. A német nagyurak az ókori Római Isten-császár intézményének visszaállításán fáradoztak nagy igyekezettel, magukat próbálván a pozícióba juttatni a római pápa ellenében, akinek ebben az időben szintén hasonló ambíciói voltak.
Vajk hatalomra kerülésének ideje körül pontosan ezen, az egyetlen igaz keresztény hit terjesztésének jogcímén kezdte meg a Német-Római Birodalom a keleti irányú terjeszkedést, hosszú évszázadokra nyomva el például a cseheket és a morvákat. Ilyen körülmények között Vajknak természetesen meg kellett akadályoznia a német hódítások jogcímét. Kénytelen volt meghozni a római-katolikus vallás melletti stratégiai döntést, ami viszont neveltetése miatt személyesen nem okozhatott komolyabb problémát. A következő évszázadok mindemesetre azt bizonyítják, hogy a magyaroknak nem volt okuk a félelemre a németekkel szemben, hiszen minden hódítási kisérletük kudarcba fulladt, köszönhetően a magyar katonai képességeknek. Gondoljunk csak a Vértes-hegység nevének eredetére! Ez felveti a 955-ös augsburgi ütközet mai megítélésének felülvizsgálatát is, hiszen ha ott végleg sikerült győzniük a magyarok felett, akkor miért nem voltak képesek folytatni a sikersorozatot, elérve végső céljukat, leigázva a magyarokat?

Az ország felajánlása Szűz Máriának azonban nem ebben az időszakban történt.

Nézzük meg részletesebben hogyan is történt mindez a fellelhető források tanúsága szerint.

A képes Krónika első, Istvánt ábrázoló képe egy iniciálé, amely egy tetterős, ambíciózus, önbizalommal telt ifjút ábrázol. Ez az ifjú, amint apja Géza halála után megkapta az ország irányítását, azonnal óriási változtatásokba kezdett, melynek fő eleme saját hatalmának megerősítése és a külső és belső vetélytársak eltávolítása volt.

Vajk, új nevén István, a római egyház fanatikus híve lett nyíltan megsértve ősei vérszövetségét. Német hercegnőt vett el és fejébe vette a magyarok elnémetesítését. Uralkodása véres eseménnyel kezdődött, megölte a trón vérszerződés szerinti, amely szerint az uralkodó ház legidősebb férfi tagjának a joga az uralom, jogos várományosát. Nem tudni biztosan ki volt Koppány, nyílván nem Géza testvére, talán Taksony egy másik ági unokája (Géza unokaöccse, Vajk nagybátyja). Mivel a beszámolókat Vajk krónikásai írták, tudatosan hamisított információk és családfák vannak bennük, kihagyások és ferdítések István, Magyarország királyaként való jogszerűsítésére. Számos dokumentumot elpusztítottak, mivel a rovásírást üldözték és latin betűkkel akarták kiváltani (ami egyébként nem alkalmazható a magyar nyelvre, számos és kitalált betűket kellett alkalmazni a hangzók helyes jelölésére, amik egyébként a rovásban megvoltak, minden hanghoz egy karakter). Még a rovással már megírt Bibliákat is elégették!

István törvényei között olvassuk:
"A régi magyar betűk és vésetek, a jobbról balra való pogány írás megszüntetődjék és helyébe latin betűk használtassanak… A beadott iratok és vésetek tűzzel-vassal pusztíttassanak el, hogy ezek kiirtásával a pogány vallásra emlékezés, visszavágyódás megszüntetődjék".

A "pogány írással írt" imakönyvek elégetése bizonyítéka annak, hogy az ősi magyar írással nemcsak véstek, hanem írtak is. Azt pedig, hogy nemcsak világi dolgok feljegyzésére használták, jól bizonyítják kora középkori örmény szerzők írásai, melyek tanúsága szerint a Bibliát már kaukázusi tartózkodásunk idején rovással fordították magyarra. De tanúság erre Árpádházi Margit szentté avatásának vatikáni jegyzőkönyve is, mely szerint Margit sírjába rovással írt Bibliát is a halott mellé helyeztek. (Csak mellékesen jegyezném meg, hogy ő az egyetlen hivatalos szent, akinek elfogadtatási hercehurcája több évszázadig tartott (1276-1943)! Más, nyugati hölgyek esetében ez lényegesen rövidebb időt vett igénybe.)


István király ("a szent") a németesítés nevében félredobta a magyar kultúrát és történelmet, amiért Rómában szentté avatták. Arra tette fel életét, hogy kipusztítsa az ősi magyar vallást pont, ahogy az "egyházatyák" is kitörölték a júdaizmus minden nyomát az eredeti keresztény hitből. Nem tudni biztosan, hogy Koppány az ősi vallás pártján állt-e, vagy elutasította-e akereszténységet. Vajk azonban nemcsak ő ellene harcolt, hanem a katolikus hercegek ellen is fordult, mint a marosvári Ajtony, vagy nagybátjya az erdélyi gyula ellen. Habár István a kereszténység védelmére hivatkozott harcaiban, és hamar megtanulta hogyan semmisítsen meg bármely a katolikus Európában alkalmazott, római egyházétól eltérő vallási nézetet.

A nyugati életszemlélet, és ebbe beleértem a vallásos felfogást is, nem engedi meg idegenek meglétét. Mindent, ami nem olyan, mint a sajátjuk, el kell pusztítani, át kell formálni, hogy elfogadható legyen. Ebből a felfogásbó alakultak ki a mai nyugati nacionalista-fasiszta mozgalmaik. Ez az indíték és a Róma felé érzett bizonyítási kényszer István szemében megvonta mindeniféle idegen, azaz "pogány" eredetű kultúra létjogosultságát.

Erről árulkodik a Képes Krónika következő képe is, amely már egy olyan érett uralkodót ábrázol, aki céljait elérve végre megnyugodhat.

Uralma mégsem tűnik túl békésnek: uralkodása végén Vászolyt, az utolsó Kárpát-medencében maradt rokonát is uralkodásra képtelenné teszi, vagy éppen teszik csatlósai a háta mögött. A gyilkos Vajk (a "szent" István) megvakíttatta, megcsonkíttatta majd kivégeztette. Nincs hasonló attrocitásokra példa a "szent" Istvánt megelőző magyar történelemből - még Attila, az "Ostor" által sem. Istvánnak nem volt fia, aki a magyar trónon követhette volna, mivel egyetlen utóda, Imre herceg meghalt röviddel mielőtt apja átadhatta volna neki az uralmat. Emiatt az Árpádház a kihalás szélére került, köszönhetően Vajk, a "szent" István családpolitikájának, rokonait vagy megölte, például Koppány, vagy uralkodásra alkalmatlanná tette, lásd Vászoly, vagy elüldözte az országból. A sors fintora, hogy az utódlási viták egy rövid szakasza után a kijevi ruszba üldözött András, a Vajk által üldözött Vászoly idősebbik fia lett Magyarország királya, visszaállítva az Árpád házat, ám Vajk vonala többé nem játszhatott szerepet a magyar történelemben.


A harmadik, utolsó előtti kép pontosan erről a fordulatról árulkodik. Itt a királyt már öreg korában ábrázolja, de arca épp nem a megnyugvást, a bölcs öregkort tükrözi, sokkal inkább egy megijedt, megtört emberét, amelyre a negyedik kép adja meg a választ.

Ezen a képen Imre herceg temetése látható. A képen az öreg István, aki minden bizalmát egyetlen fiába vetette, rémülten nézi, ahogy halot gyermekét épp pár nappal a koronázása előtt a koporsóba teszik. A kép azonban a háttérben megmutatja az események sorrendjét. Legtávolabb, legfelül marcona lovasokat látunk, valószínűleg a királyi udvar pribékjeit, akik Vászoly várába betörnek. Azt, hogy nem Vászoly tört István ellen, hanem épp fordítva, sugallja a vár betört kapuja, a kép jobb felső harmadában. Aztán láthatjuk, ahogy Vászolyt megkötözték és megvakítják, Imre herceg sírba tétele csak ezután következik a képen.Istvánt utolérték bűnei. Mindent amit adott most százszorosan kapott vissza. Egyetlen utóda meghalt, amit bizonnyal nem egy vadkan okozott, mint ahogy azt egyetlen német forrásban olvashatjuk. Minden más forrás hallgat az eseményről, csupán tényként közli, hogy Imre meghalt, vagy azt állítja meggyilkolták. Mindenesetre a források szűkszavúsága azt sugallja, mindenki számára egyértelmű volt az eset. A Képes Krónika képe is azt sugallja, hogy a herceg halála távolról sem véletlen baleset volt. A rémülten szájához kapó István mellett ott áll felesége, közönyös arccal, míg a jobb alsó sarokban ábrázolt szolgák közül, az egyik a másikra pillant, olyan arckifejezéssel, mintha minden a terv szerint alakulna! Előfordulhat, hogy Imre megölésének előkészületei István háta mögött történtek.

Ez az esemény azonban egy súlyos probléma forrása lett, hiszen így gyakorlatilag már István ideje alatt veszélybe került az Árpádház léte, mivel legfőbb riválisait, azaz rokonait maga ölette meg, vagy tette uralkodásra alkalmatlanná vagy kergette el az országból. Ezért, mivel más választása már nem maradt, ajánlotta fel az országot Szűz Mária, jobban mondva a Magyarok Nagyasszonyának oltalmába.

Hiszen a magyar nép tudatában élt egy női Istenség Babba Mária/Emese/Enéth/Bódogasszony, akinek alakja tökéletesen megegyezett a keresztényi Európa Mária fogalmával. Ez az istennő a sumér hitvilág Bau-ja (Gyula), aki később Düngür Inannaként élt tovább. Az ő alakja elevenedik meg Tündér Ilonáról szóló népmesénkben is. Ő az akinek neve annyit jelent "Isteni fohász". Így hát Ő az, akihez mind a mai napig kiáltunk, amikor azt kérjük: "Magyarok Nagyasszonya Fohászkodj Érettünk!"

A Kárpát-medencébe visszaérkező magyarok hitvilága, mindenféle véletlen vagy szándékos ferdítés ellenére az Egyetlen Istenre alapult. Ismerték és elfogadták Jézus megváltó munkáját jóval a Kárpát-medencébe történő érkezésük előtt.
István Szűz Mária alakja által tudta elfogadtatni a nyugattal, hogy a felajánlás Jézus szülőanyjának szól, míg a Nagyboldogasszony képe alatt a néppel, hogy felajánlása a Magyarok Nagyasszonyának szól. Mindkettő fogalma, ahogy azt már említettük, gyakorlatilag ugynazt takarta. Neveltetése az első indítékot sugallja elképzelhetőbbnek, míg a szorult helyzetben lévő király utolsó elkeseredésében végrehajtott tette mögött az Ösökhöz való visszatérés szándéka is elfogadható.


Az István portrék alapján az önző ambíciózus, törtető, a kereszténység nevében és annak védelme alatt (erre utal a pajzs és a zászló a kettős kereszttel, mint Felkent szimbólumával) saját önös céljait megvalósítani igyekvő (erre az árpádsávos ruhája a jel) ifjúból így lett megelégedett uralkodó (a trónon bíbor ruhában ülő király), akit aztán saját tettei utolérnek (Imre herceg haláláról festett kép). Ennek hatására megtörik és megtér az öregember (ezen a képen már sem a harcos zászló és pajzs sem látható, csak az uralkodói jelvények, és a kettős kereszt, immár a ruháján), aki bűntudatra ébred és végső elkeseredettségében feleségével közösen Szűz Máriának ajánlja fel azt az országot, amit addig csak önző céljai eléréshez szükséges eszközként kezelt csupán, mivel alkalmas, törvény szerinti uralkodó nem maradt a nemzetnek. Ezt hálálta meg útálattal a nép, a közhiedelemmel ellentétben ugyanis István nem volt igazán közkedvelt a kortárs nemzet körében.
Bár az elűzött rokonok ideig-óráig visszaállították az Árpádok dicsőségét, az ősi kultúrális örökség azonban erős hanyatlásnak indult az elnémetesedés megállíthatatlan folyamata következtében és az eredet titka talán örökre elveszett a rovással írott dokumentumok elpusztításával.

Ez figyelmeztető jel lehet a magyar nép mindenkori vezetői számára.

Tartalom    Post@

Források: